Judit
Donászy Judit vagyok, két felnőtt gyermek édesanyja.
1987-ben végeztem magyar-orosz szakon Budapesten (ELTE TFK) ,majd
később magyar-pedagógia szakra jártam Pécsre.(JPTE)
Tanítottam több iskolatípusban (általános iskola, gimnázium, szakiskola,
szakközépiskola, technikum), és folyamatosan képeztem magam.
Több éven át érettségi elnök voltam.
Egyre szomorúbban tapasztaltam az oktatási rendszer távolodását
mindattól, amiben én hiszek.
Donászy Judit vagyok, két felnőtt gyermek édesanyja. 1987-ben végeztem magyar-orosz szakon Budapesten (ELTE TFK), majd később magyar-pedagógia szakra jártam Pécsre.(JPTE) Tanítottam több iskolatípusban (általános iskola, gimnázium, szakiskola, szakközépiskola, technikum), és folyamatosan képeztem magam. Több éven át érettségi elnök voltam. Egyre szomorúbban tapasztaltam az oktatási rendszer távolodását mindattól, amiben én hiszek.
Mit jelent számomra A LÉLEKTANODA?
A hitemet abban a pedagógiában, amire nagy szükség van, és ami eltűnőben van.
Mindig sokkal inkább vallottam magam pedagógusnak, nevelőnek, segítőnek, mint tanárnak.
Tanulmányaim közül számomra a legfontosabb két képzés a „Konfliktuskezelés a pedagógiában” és „A pedagógus, mint a gyermek lelki segítője”. Ezek is mutatják, mit tartok fontosnak, mi az, ahol nagy hiányt érzek.
A napközbeni sürgés-forgásban, a szülők, a diákok, a tanárok túlterheltsége miatt sokszor még a legalapvetőbb információkat sincs alkalom megosztani egymással. Van, hogy a szülő kérdez, és sablonos válaszokat kap. Valami elakadás van a kommunikációban szülő-gyermek vagy szülő-pedagógus között.
Az idő halad, a megoldást nem találják. A sok tanulási zavar, a motiválatlanság, sikertelenség, agresszió mögött legtöbbször olyan mélyen gyökeredző probléma van, amit közösen „megfejthetünk”, és a kialakult bizalomban megtanuljuk, hogyan változtassunk, mi és hogyan fejleszthető. Segítséget, támogatást adok, utat mutatok.
Mindenki tehetséges valamiben, de az a tapasztalatom, hogy a mai oktatási rendszerben sokszor elvész a lényeg: maga a diák, a gyermek, a kiskamasz, kamasz, a tini, a magát felnőttnek érző, szorongásokkal, önértékelési zavarokkal küzdő EMBERKE.
Hiszem, hogy akár a nagyon nagyhangú, külsőségeiben lázadó diák ugyanúgy eszközök híján van, mint a befelé forduló, szorongó, visszahúzódó. Tapasztalataim alapján a korrepetálásra, felkészítésre jelentkezők többségének nem azzal van problémája, amit hisz magáról. Az „én ehhez hülye vagyok” egyre gyakoribb, ahogy az is, hogy magántanár segítségét kérik.
Egyrészt alulteljesítés miatt, másrész félelemből, bizonytalanságból; az esetek egy részében pedig a még jobb eredmény, az elvárt teljesítménykényszer miatt.
A LÉLEKTANODA ezért is jött létre.
Segítség a szülőknek, segítség a diákoknak.
Keressenek bátran!
Elérhetőségeim:
+36 30 513 3357